harangok

“Erdély harangoz, harangoz a mélyben”
-Reményik Sándor-

A harangokhoz évszázadokon keresztül történetek és érzelmek kapcsolódnak. Gyász és örömünnep, viszály és összefogás, emlékezés és büszkeség, hit és csüggedés kötődik hozzájuk, vagy jelenik meg a feliratukban. Thomas Moore költő valahogy így fogalmazza meg ezt “Esti harangok, megannyi történetről mesél zenéjük” (szabadfordítás). A harangok a régi és újabb történetek őrzői, hiszen mennyi harang tudna mesélni a XX. század borzalmairól, nyomorairól, a fasizmus és a kommunizmus tragédiáiról, a két világégésről, lakosságcserékről, kitelepítésről, ugyanakkor örömökről, felszabadulásról, szabadságról, békéről, testvériségről, virágzó korokról, nemzeti felemelkedésről, hitbeli ébredésről. Régebbi harangjaink egyike-másika megérte a Kiegyezést, a 48-49-es Forradalmat és Szabadságharcot, a Reformkort, a nyelvújítást, a reformáció és ellenreformáció viszályait és viharait, sőt némelyik még a török veszedelmet is. Érdemes tehát a harangokra ilyen szemlélettel is tekinteni.

Magyarországon a harangot a XI. században kezdték használni. A déli harangszó Hunyadi János 1456-os Nándorfehérvári törökök feletti győzelmének emlékére szól.
A harangoknak egyházi célokra való használatát 604-ben Rómában Sabinianus pápa rendelte el. A keleti egyházban, Bizáncban csak 871-ben I. Baszileiosz uralkodása alatt kezdték használni. A harangöntés virágkora a XV-XVI. század.

A világ legnagyobb harangja az 1735-ben öntött, Zar Kolokol (Császárharang), amely ma Moszkvában a Kremlben van, súlya 216 tonna.
Magyarország legnagyobb harangja a Budapesti Szent István Bazilikában szól, súlya 9,2 tonna.
Erdély legnagyobb harangja a Brassói Fekete templomban van, súlya 6,4 tonna.

Harangjaink megőrzik egyház -, művészet –, ipartörténetünket az írásmódokat, legendák fűződnek hozzájuk, és irodalmilag van szójárásuk, csodálatosan beszélnek. Mindenik hívószavában érdekes szójáték rejlik így pl.:

a nagyajtai harang szójárása: bú-zát a-dok
az árkosi harang szójárása: fehér kenyér bú-za!
az apácai harang szójárása: ringy-rongy stb.

Ha megszólalnak a kökösi három felekezet harangjai, a következő párbeszéd alakul ki:
“Nin-csen pénz, nin-csen pénz! ” – kezdik a református harangok.
Az unitáriusoknak sincs több, de ráfelelik: ” A bank-ban van, A bank-ban van! ”
Erre megszólalnak, felfigyelnek a faluvégi ortodox harangcsengők, és hegyes hangon kiabálják: ” Lop-juk el, Lop-juk el! ”

Szakirodalom: Kisgyörgy Zoltán, Harangoskönyv, Tortoma Könyvkiadó, Barót, 2010.
webográfia: http://www.magyarharangok.hu